„Vajon honnan a csudából vettük azt az elképesztő gondolatot, hogy ahhoz, hogy egy gyerek jobban viselkedjék, először azt kell elérnünk, hogy rosszabbul érezze magát?” (Jane Nelsen)
„Semmi olyat ne tegyél meg a gyerek helyett, amit maga is képes megtenni, mert ha túl sokat teszünk meg helyettük, akkor megfosztjuk a gyereket a tanulás/gyakorlás lehetőségétől, melynek révén kialakulhatna bennük a bizonyosság, hogy ők maguk is képesek megtenni, elvégezni dolgokat. A társadalmi felelősségvállalás tanításának első lépcsője, ha önállóságra tanítjuk a gyermekeket. Az önálló gyermekből önálló felnőtt válik, aki készen áll arra, hogy másoknak segítsen, és amikor megteszi, rendkívül ügyesnek és rátermettnek érzi majd magát benne.” (Rudolf Dreikurs)
A pozitív fegyelmezés elsősorban egy nevelési szemlélet, amelynek pszichológiai alapjait két pszichiáter, Alfred Adler és Rudolf Dreikurs fektette le.
Tréningjeinken gyakran halljuk azt résztvevőinktől, hogy
„a mai gyerekek már nem olyanok, mint régen”,
és hogy
„eszköztelenek vagyunk, a régi fegyelmezési módszerek már nem működnek náluk”.
Csakhogy gyakran elfelejtjük, hogy mi, felnőttek sem viselkedünk már úgy, mint a régi szép időkben. Dreikurs úgy gondolta, hogy az elmúlt évtizedek társadalmi változásai nem múltak el nyomtalanul, a korábbi hierarchikus viszonyrendszerek (pl. férj-feleség, főnök-beosztott, szülő-gyerek között) már nem jellemzőek, mi felnőttként mégis olyan fegyelmezési módszereket próbálunk alkalmazni, mint szüleink vagy nagyszüleink 30, 40 vagy 50 évvel ezelőtt.
Abban is nagyot fordult a világ, hogy ma már ritkán van szükség arra, hogy a gyerekek szerepet vállaljanak a család létfenntartásában, a szülők szeretnék a gyermekeiket boldognak látni, megóvni őket minden csalódástól, ezért egy mai gyereknek sokkal kevesebb lehetősége van arra, hogy önállóságot és felelősségvállalást tanuljon.
A pozitív fegyelmezés célja olyan szociális készségek tanítása, erősítése, amelyek hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy egy gyerekből jól működő felnőtt váljék.
A pozitív fegyelmezés 4 készséget és 3 megélést közvetít a gyermekek felé:
3 megélés:
- „Képes vagyok rá!”
- „Fontos vagyok és szükség van rám!”
- „Képes vagyok befolyásolni a saját életemet!”
4 készség/képesség:
- Jó intraperszonális képességek-önszabályozás
- Jó interperszonális képességek
- Felelősségvállalás képessége
- Jó ítélőképesség és problémamegoldó képesség
A pozitív fegyelmezés szerint sem a túlzott szigor, sem a túlzott engedékenység nem alkalmas arra, hogy önfegyelmet és felelősségérzetet alakítsunk ki egy gyermekben, éppen ezért a pozitív fegyelmezés a kölcsönös tiszteletre és a felek közötti együttműködésre épít: tekintélyelvűség helyett közösen határozzuk meg a szabályokat, és ha gondjaink vannak, közösen keresünk mindkettőnk számára elfogadható megoldásokat.
Akkor beszélhetünk pozitív fegyelmezésről, ha:
1. Egyszerre érvényesül a kedvesség és határozottság.
2. Segítjük a gyereket abban, hogy fontosnak érezze magát és éreztetjük vele, hogy hozzánk tartozik.
3. Az alkalmazott fegyelmezési mód hosszú távon hatékony.
4. Az alkalmazott fegyelmezési mód értékes életviteli és szociális készségeket tanít.
5. Az alkalmazott fegyelmezési mód ösztönzi a gyerekeket arra, hogy felfedezzék mire képesek, és hogy használják problémamegoldó gondolkodásukat.
A pozitív fegyelmezés ma élő, legfontosabb képviselője dr. Jane Nelsen amerikai pszichológus, házassági, családi és gyermeknevelési tanácsadó, 7 gyermek édesanyja, akinek Pozitív fegyelmezés c. könyve magyar nyelven is olvasható.
Végre magyar nyelven is megjelent a Pozitív fegyelmezés az iskolában! A könyv szerzői, Jane Nelsen, Lynn Lott és H. Stephen Glenn rengeteg példával és gyakorlattal segítik a pedagógusokat abban, hogy saját tanítási gyakorlatukban is eredményesen alkalmazni tudják a pozitív fegyelmezés szemléletét.
